Körösné Anna verse:
Az emlékek örökké élnek
Nincs olyan nap
hogy ne gondolnék rád!
Születésem óta megannyi emlék fűz veled össze szívemben.
Gondoskodó, jó szülő voltál,
s egyben a legfőbb bizalmasom, barátom, a Mindenem!
Nagyon hiányzol!
Nekem mélyen
itt vagy a szívemben,
emléked
kitörölhetetlen!
Nekem Te vagy, voltál és leszel - Édesanyám,
kit remélem odafenn újra szívem megtalál és örökké
együtt leszünk!????
Baja, 2018.10.22
Szerzői jog fenntartva!
/valtoztatás nélkül megosztható/
Körösné Anna:
Búcsú
Életünk gyöngyszeme voltál.
Mindennapon ránk ragyogtál,
Bájos orcácskáddal ránk
Most végsőt mosolyogtál.
Kimondhatatlanul fáj,
Hogy bennünket itt hagytál.
Rád emlékeztet a szobád,
A hangod, mely szavakat próbál.
Könnycseppjeink csak folynak, mint
Véget nem érő zokogás, hisz
Te mi voltunk, belőlünk fogantál.
Az ég is beborult, az eső szakadni kezd
Sír mindenki, a fák, a szelek.
Suttogásukban ott hallani "Karolina" a neved,
Szívünkben őrizzük örök emlékedet !
/Körösné Erdősi Anna verse
Baja, 2006.05.28./
"Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?
Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?
Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg,
S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.
Gyönyörű szemében, a fény még csillogott,
Még az utolsó napokban is csak mosolygott.
Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt,
Semmi mást nem akart ő, csak élni még.
Küzdött még tudott, még volt ereje,
De a végzet őt is utolérte.
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk,
Mondják meg azt neki, hogy
S O H A S E M
F E L E D Ü N K !!!"
Körösné Anna: Elcsitult a szívem
Elcsitult a szívem, többé már nem dobog
Itt hagyta lelkem e földi világot
De odafenn a mennyben is rátok gondolok,
Az angyalkák vigyáznak reám és
Néktek leragyognak a csillagok.
http://www.youtube.com/watch?v=XKRj-T4l-e8
Körösné Erdősi Anna: G Y Á S Z
Még az előbb szemembe néztél,
Erőtlen kezeddel megérintettél.
Arcodra mosolyt erőltettél,
S halkan súgtad fülembe,
Ne félj!
Míly gyorsan elszállt ez a pillanat!
Fénytelen szemeid lehunytad.
Kezed kezemből kicsúszott,
Arcod megnyugodott, így búcsúzott.
Nem félek!
Lelked remélem békére talált,
S Te már a menyekből vigyázol Ránk!
Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk,
S örökkön-örökké emlékezünk Rád!
http://www.youtube.com/watch?v=3chpAJS8PWY&feature=related
†
Körösné Anna:
Megszólalnak a harangok
MEGSZÓLALNAK A HARANGOK,
MAGÁHOZ HÍVTAK AZ ANGYALOK.
A FÖLDI SZENVEDÉST ITT HAGYOM
AMI VÁR REÁM, AZ A NYUGALOM.
S HA AZ ÉG BOLTJÁN EGY CSILLAG SEM RAGYOG
TUDNI FOGOD AKKOR IS, HOGY OTT VAGYOK .