Körösné Erdősi Anna: TAVASZ
Mikor tavasz van, a hó is elolvad
A fagyos földből a hóvirágok kibújnak.
A napocska is többet ragyog fenn az égen,
Emberek fürödnek meg e gyönyörű fényben.
Rügyeznek a fák, csicseregnek a madárkák.
Szomorú kedvedet váltsa fel vidámság!
A tavasz illata járja át szívedet,
Mosolyogj hát s örülj az Életnek!
Nyári napsütés
Korán reggel napsütésre ébredek,
Aranyló sugarával festi a kék eget.
Fénye erős, szinte vakító,
Felé fordul minden napraforgó.
Késő délutánig uralja az eget,
Csak napnyugtakor adja át a helyet.
Az ég alján narancsos színeivel pompázik,
Minden szerelmes erről ábrándozik.
Idill
Perzselően süt a nap,
Megbújunk egy fa alatt,
Innen nézzük a kék eget,
felettünk a fellegek.
Csend van és nyugalom,
Csak a tücsök ciripel a fűben,
Zenéjére elnyom az álom,
Ez az igazi pihenés, imádom.
ŐSZI ESTÉK
Már
korábban tér nyugovóra a nap,
koronája
aranyban nyugszik a felhők alatt.
Helyét
felváltani készül az ezüstös hold,
a
kék eget elborítják a ragyogó csillagok.
Az
idő is hűvösebbre fordul már,
a
fűre s fára a dér is leszáll.
Hosszú
útjára indul a gólyapár,
Afrikába
készül, hol örök a nyár.
A
fák levelei lassan lepotyognak,
az
ágak ilyenkor szinte megkopaszodnak.
Komorrá
válik és hideggé a környezet,
behúzódnak
a meleg szobába az emberek.
Ki
olvasással tölti el idejét,
van,
ki korábban nyújtja álomra fejét.
Fűtött
szobából kinézve az ablakon,
árva
madár kuporog az ágon.
Beteg
talán, azért maradt itt nálunk,
lehet
hogy éhes is, csak találgatunk.
Szalonna
csíkot teszek a madáretetőbe,
sok
kis madár szállja meg egy-kettőre.
Ne
féljetek madárkák, hamar itt a tavasz,
kivirágzanak
a fák s melegebb lesz a nap.
Lesz
étketek bőven, sok apró magvak,
bírjátok
ki a telet, lesz ettől még jobb nap.