Körösné Erdősi Anna :

Az ELSŐ GYERMEKÜNK

/25. szülinapra fiamnak!/

Szerelmünk tüzében

fogantál meg,

Közös akaratból,

vágytunk Téged!

Minden olyan más volt

ezen az éjszakán,

Megéreztem akkor,

Új élet indul el útján.

Szinte láttalak,

egy harmadik életet,

itt még nem láttam

kialakult képedet,

de éreztem testemben

kicsiny kis létedet!

 

Alig telt egy hónap el,

Mikor érkezett Tőled egy jel!

Igen, tényleg itt vagy, létezel!

Mint boldogságunk fénye,

ragyogtál fel!

S igaz, merősítést kaptunk,

Terhes, Kismama - mondta orvosunk.

A boldogságtól a családnak

ragyogott az arcuk!

 

Fejlődésnek indultál, elég gyorsan,

hétről-hétre egyre nőtt a hasam.

Az ultrahangos vizsgálaton már látni is lehetett

Miként fejlődik bennem a Te kis tested!

Halottam piciny kis szívednek

hangos dobogását,

Éreztem hasamban testednek mozdulását.

Már mint egy görögdinnye!

Hasam oly nagyra nőtt,

Jézusom! hát mekkora lesz ez a kölyök?

Hogy megtudjuk, ennek napja is eljött,

Március 9-én szüléshez készülődök.

A félelemtől s a fájdalomtól csak a várakozás nagyobb,

Végre láthatlak Téged, már csak erre vágyok!

Kíváncsiság és egyben félelem,

Jaj, csak mindened meglegyen!

Fiú vagy? - vagy Lány?

El sem képzelem!

 

Nevek a tarsolyban, mindkét esetre,

Szemeim már egyre az órát fürkéssze,

Már nem sokára jön a baba, mondják az orvosok,

Lélegezzen, majd fújjon nagyot!

Látszik már a feje! Rögtön meglesz!

Utolsó erővel még egy nagyot nyomjon!

S egyszercsak - a baba kicsúszott!

Sírni tud-e? Feszült pillanatok.

Igen,Igen! Hangos oázás törte meg a csendet,

Kisfia Született!!

 

Mi legyen a neve? - Attila!

Mint a fejedelemnek.

Szemeim sarkából örömkönnyek peregnek.

Mosdatnak Téged, majd idehoznak Hozzám,

Ilyennek képzeltelek, Én kicsi Babám!

Már Édesapád is ragyogva néz Reád,

Megszülettél Te, büszkék vagyunk Rád!

Mi vagyunk így most, Egy Kis Család!

Baja, 2006.03.09.

Egy nap apró örömei

Örülök, mert felébredtem

ami azt jelenti, élek!

 

Örülök, mert kinyitva szemeimet

újra látlak Téged!

 

Örülök annak is, hogy van két gyermekem

Hisz lesz kikben tovább él

Soha el nem múló szeretetem.

 

Kisded

 

Tipeg, topog kicsiny kis topánka

Piciny gyermek játszik a szobában.

Mindent megfog, bizonytalan a járása

Felfedező útra megy, kíváncsi a világra.

 

Haja selymes és csillogó

Illata megfoghatatlanul jó

Bőre finom, mint a fátyol.

Nagy szemével csak ámul.

 

Előtte a világ, nyitott mindenre

Szüksége van még sok segítségre.

S hogy jól sikerül-e majd  élete,

Rajtunk, szülőkön is múlik, ugye?!

 

Baja, 2008. május 20.

 

Ma újra gyerek vagyok...

Ma újra gyerek vagyok,

Átölelnek szerető karok.

Figyelik minden rezdülésem,

Itthon vagyolk, szüleimmel !

Elfelednek gondot, bajt,

Szájukat panasz el nem hagy.

Örülünk egymásnak, szülők és gyerek,

Ma velük újra itthon lehetek.

Látom titkuk, itt fáj, ott fáj,

Öregségük s a társas magány.

Csak arra kérem az Én Istesenem,

Szüleim még sokáig élhessenek.

Ők azok, kik feltétel nélkül szeretnek,

S míg élnek, megmaradhatok gyereknek !

Baja, 2010.10.30.

Oldal: Gyermekeknek, gyermekekről, hozzá füződő érzésekről versek, írások
VERSES OLDALAM - ÉRZÉSEK PAPÍRRA VETVE - szerzői jog fenntartva! Ne írd át - © 2008 - 2024 - bajannaversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat