Tél

 

Az idén is leesett az első hó,

befedte a tájat a fehér takaró.

Szakállt és bajuszt rajzolt a tájra,

Elárvult madárka szállott most egy fára.

 

Bármerre nézel, a hó vakító fehérsége,

A mezőket behálózza a köd leple.

S bár beköszöntött az este,

a vakító hó beragyogja szerte.

 

Az idő megáll a jeges varázslatban,

mint kristályon a fény, meg- megcsillan.

S amikor a táj érdességeit a hó elsimítja

A szél kezd újra meg újra örök játékába.

 

Oldal: Tél
VERSES OLDALAM - ÉRZÉSEK PAPÍRRA VETVE - szerzői jog fenntartva! Ne írd át - © 2008 - 2024 - bajannaversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat