Körösné Anna:

Elcsitult a szívem....

 

Elcsitult a szívem, többé már nem dobog
Itt hagyta lelkem e földi világot
De odafenn  a  mennyben is rátok gondolok,
Az angyalkák vigyáznak rám és
Néktek leragyognak a csillagok.

 

 

Emlékezés

Körösné Anna:

 

Nélküled...

Soha nem akartam nélküled élni !
Az idők folyamán eggyé váltunk,
Szívünk és lelkünk egy ütemre járt,
megtalált bennünket a boldogság.

Talán a sors fintora,
hogy szó nélkül, itt hagytál.
Egyedül haltál meg,
szinte árván, mostohán.

Nem foghattam kezedet,
Nem csuktam le két szemed.
Nem mondhattam el Neked
Mennyire nagyon szeretlek.

Most itt állok sírod előtt,
Hiányod szívembe mar,
Szememből könnyek fakadnak
Míg élek, Te nekem mindig megmaradsz !
Körösné Erdősi Anna - Baja, 2011. okt. 29.

 

Körös Papára gondolok most..

 

Már 6 hónapja , hogy utoljára láttunk, hallottunk !

Mint mindig, jó kedvvel ébredtél, megfürödtél, borotválkoztál, reggeliztél és készültél a városba, ügyeid elintézésére.

Reggel mamának telefonáltam, hogy mi van vele, mert előző nap kissé megfázósnak tünt.

Természetesen felőled is érdeklődtem.

A háttérből mondtál valamit, köhintettél, mire én, tüsszentés volt?  Rávágtad, semmi komoly, indulsz biciklivel.

 

Ezt hallom, mikor eszembe jutsz, mert bár nem sírok, csak belül – de Papám – nagyon hiányzol.

Ha nálatok vagyunk, még mindig úgy érzem, nem örökre mentél el, „csak a városba” – s bármikor megjöhetsz.

Rád emlékeztet minden tárgy, kézjeled, hangod s a Mama.

Aki szinte veled együtt hagyott itt bennünket – majdnem !

Szerencsénkre, ha nagy küzdelem árán is, de sikerült kicsit felerősíteni, s éltetni – hogy Te is azt szeretnéd, hogy ne legyen semmi baja, meggyógyuljon.

Persze Ő nap, mint nap megküzd a Te hiányoddal, néha beszél is hozzád, néha, pedig mikor gyertyát gyújt, a fényképedre néz – s úgy érzi, miért nem lehetett veled utolsó percedben, miért így magányosan, az utcán kellett szívednek utolsót dobbannia.

A temetőben is szoktunk beszélni rólad, hozzád – nem felejtünk el soha.

Merjük remélni, hogy nem szenvedtél sokat és azzal mentél el a mennyországba, hogy itt a Földön nem volt rossz sorsod, szerettünk és a feleséged – mama – is kitartott melletted -  „mindhalálig”.

 

Hiányzol  Papa !  Nagyon !  Mindenkinek !

Most sírnom kell, könnyeim melegítsék szívedet.

Puszi: Nusi

2011. 09.16.

 

 

 

 

 

Oldal: emlékezések, fájó gondolatok lapjának a címét
VERSES OLDALAM - ÉRZÉSEK PAPÍRRA VETVE - szerzői jog fenntartva! Ne írd át - © 2008 - 2024 - bajannaversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat