Anyám szeme

/Anyák napjára /

 

Ahogyan néz, csak Ő tud vele

Szívemben ég szíve melege

Féltőn, óvón, gyengéden

Ahogyan nézni csak egy

Anya tud a gyermekre.

 

Szeme kékje, mint az égnek színe

Sugárzik belőle szeretete

Bánatával soha nem terhelne,

De nekem elárul mindent

Könnybe lábadt szeme.

 

Ha mosolyog, szeme nevet vele

Sugárzik tőle egész tekintete

Családja élteti, ez az élete

Ahogyan néz, csak Ő tud vele,

Az Isten még sokáig éltesse!

 

Baja, 2013. május 4.

Körösné Anna írása

(Szerzői és minden jog fenntartva;
Megosztható változtatás nélkül,
mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles)

 

 

Anyák napjára

Körösné Erdősi Anna verse

 

Május első vasárnapján, Anyák Napján

Szívből köszöntelek Drága Édesanyám!

A gondoskodást, önzetlen szeretetedet,

Nem tudom elégszer megköszönni Neked!

Minden napod legyen felhőtlen és boldog

Szívünk minden szeretete érted dobog!

 

Baja, 2009, május

 

 

 

 

 

ÉDESANYÁM!

 

 

Édesanyám vagy Te nékem,

Egy csillagként ragyogsz értem.

Néked köszönhetem Életem,

S mint szerelem gyümölcse - Létezem.

 

Ragyogásod betölti a szívem és a lelkem,

Mindenkinél jobban szeretlek én Téged!

Szükségem van rád, mint földnek a vízre, fényre,

Mint embernek a szívre, a lélekre.

 

Legyél nagyon Boldog, ezt kívánom Néked,

Anyák Napja alkalmából köszöntelek Téged!

Kelt: 2004. 04.30.

Körösné Erdősi Anna

verse

 

 

 

 

 

Édesanyák napján

Drága Édesanyák, imádott Nagymamák,
Ma Nektek illatozik minden szál virág!
Mert ez a szép vasárnap az Anyák napja,
A gyermeki szív ezt soha ki nem hagyja.

Mert jól tudjuk, hogy Nektek mit köszönhetünk,
Hiszen Ti adtátok nekünk az életünk!
Minden egyes percben mellettünk voltatok,
Betegségünkben aggódva ápoltatok.

Hétköznaponként óvodába vittetek,
Majd az iskolába is elkísértetek.
Jó és rossz időben óvtatok, védtetek,
Hogyha mi szenvedtünk, velünk szenvedtetek.

És, ha mi örültünk, velünk örültetek,
Jó élethez alapot teremtettetek.
Az esküvőnkön bőven áradt könnyetek,
Unokákat nevelni úgy szerettek!

Étellel, itallal mindig elláttatok,
Az unokáknak ajándékot hoztatok.
Remegtetek értünk, sírtatok, féltetek,
Nekünk szenteltétek a drága életet.

De boldogok voltatok, ha adhattatok,
És cserébe köszönetet sem vártatok.
Érezzük, hogy vér vagyunk a véretekből,
Érezzük, hogy test vagyunk a testetekből!

Ma mindent köszönünk, drága Édesanyák,
A családjukért aggódó jó Nagymamák!
Éljetek boldogul, soha ne sírjatok,
Ezt kívánja most a hálás magzatotok!

Pápai Zoltán

 

 

Anyák napjára

A csendes éjben anyámra gondolok
Szíve most is az én szívemben dobog.
Szegény, de tiszta asszony volt.
Sokat szenvedett, nem volt egyebe, csak a szeretet.
A szájától vont meg minden falatot
És, ha mi ettünk, Ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk
Szorgalmas munkával kereste kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre szép babát,
Levágta hozzá dús hajfonatát.
Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
S hullottak reá könnyének gyöngyei.
Láttam a föld sok szép kirakatát,
De nem találtam hozzá hasonló babát!
A szeme kék, a haja barna volt,
S a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, és nem érte meg szegény,
Hogy a világ forduljon tengelyén.
Pedig hogy várta, várta mivelünk,
Hogy nekünk is virradjon ünnepünk!
Most, ha élne, vehetnék neki ruhát, cipőt,
És nem kéne küzdeni.
Óh! Emberek! Míg él anyánk, nagyon szeressük őt,
Mert elmegy egy napon, s visszahozni többé nem lehet,
Az elmulasztott jó szót, s tetteket!
A késő bánat mit sem ér neki, az élőt kell szeretni, érteni!
Most újra érzem, látom, hallom Őt,
S, csak ámulok, mily magasra nőtt!
És újra szép és újra fiatal,
Mintha szívéből zengene e dal,
Mit írok e csendes éjszakán!
Még most is adsz nekem, drága jó anyám!

http://www.youtube.com/watch?v=YVQfZYKVHFs&feature=related

 

 

 

 

 

 

 

 

HÁLAADÁS

 

 

 

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

 

Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!

 

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

 

Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.

 

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

 

Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

 

 

 

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

 

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,

 

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

 

itt e földön senki sem szerethet jobban! -

 

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

 

Istenem, köszönöm az édesanyámat.

 

 

 

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,

 

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

 

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

 

Hiszen szegényeknek nincsen  édesanyjuk!

 

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

 

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

 

 

 

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

 

Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!

 

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

 

Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

 

 

 

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

 

Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!!

 

                                                          Dsida Jenő                                                                  

 

----------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Édesanyád

Ha édesanyád szeme
Nem úgy lát, mint egykor,
Ha édesanyád lábát
Megtörte az aggkor,

 

Akkor nyújtsd a karod,
Ne hagyd őt magára,
Neked kell kísérned
Utolsó útjára.

 

 

 

Minden kérésére
Adjál néki választ,
Türelmes légy véle
Akkor is, ha fáraszt.

Ha nem ért meg téged,
Magyarázd el újra,
Mikor már nem kérdez,
Keserű az óra.

Adolf Hitler, 1923

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=cW5UEaGdkkk&feature=related

 

Anyák napjára szeretettel

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=4_G_4YzcyUc&feature=related

 

Emlékezés - Csepregi Éva: Mama

 

http://www.youtube.com/watch?v=56dazjOqJC8&feature=related

 

Hexina-Anyám ne sirj

 

http://www.youtube.com/watch?v=2MhTHpahyaE&feature=related

 

Rózsák anyámnak ..

 

 

Égi Édesanyám, Édesanyák emlékére...

 

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=gHlxbbNU1Nk&feature=related

 

 

Rad gondolok edesanyam

 

http://www.youtube.com/watch?v=V8WyMPQ7gso&feature=related

 

 

ÜZENET SZÜLEIMNEK

 

http://www.youtube.com/watch?v=SMhhC1bBcVg&feature=related

 

-------------------------------------------

 

 

 

 

 

 

 

------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 

Anyának Erős kezed sokszor a fáradságtól remeg De az ételt mégis mosolyogva elénk teszed Sokszor vihar áztatta könny pereg arcodon De erőn túli erőt veszel magadon Egész éjjel azon gondolkoztam hogy az anyai szeretetet megfogalmazzam Mint mezőket áztatott fényes vihar A port mint bút úgy oszlatja kedves szavad Kezed mely alatt mint tűz ég a munka Sokszor csak némán nézem ilyen egy Isteni csoda A törődés melyet kapunk sokszor szó nélkül Nehéz lenne és szürke nélküle s nélküled létünk Ahogy végiglebegsz sokszor a házon nap végére titkolod, hogy fáradt vagy de én látom Egyszerűnek tűnik az élet s lehet tényleg az De egy Anyának, főleg neked egyáltalán nem az Mint cseresznyefa első nyíló apró virága Lelked úgy foglalja azt a szépet mind magába

Horvárth Gábor

 

 

 

 

 

 

 

József Attila

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
*

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.
*
Bizony a szirmok összeborulnak este.
Nem akartalak megcsókolni se,
Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,
Mint kisgyerek az édesanyját.
A vackorfa a beojtott ággal összenő,
Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,
Én kedvesem,
És szebb is vagyok, miként az éjszaka
A számlálhatatlan csillagoktól.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Úgy megnőttél...

 

 

 

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt is vagy, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig, alig hihetem már,
hogy ölbéli babám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy te lehettél parány?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik már a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen
homlokodig, hogy felérjen.

 

 

 

Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat,
fölemeled az Anyádat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Diane Loomans A nevelesrol

 

 

 

"Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,
Példálózás helyett példát mutatnék,
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék,
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném,
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat,
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről,
És többet a szeretet hatalmáról."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeresd édesanyádat

 

 

 

O az, aki halkan

 

 

 

Bölcsőd fölé hajol,

 

 

 

O az, aki neked

 

 

 

Altató dalt dalol.

 

 

 

Megmosdat, megfürdet

 

 

 

Megfésül szépen,

 

 

 

Tündér mesét mond

 

 

 

Lágy téli estéken.

 

 

 

Amikor beteg vagy

 

 

 

O az, aki ápol,

 

 

 

Két szemében mennyi

 

 

 

Aggódás, gond lángol.

 

 

 

O az, aki mindig

 

 

 

Imádkozik érted

 

 

 

Nincs, óh nincs határa

 

 

 

Nagy szeretetének.

 

 

 

Tele van a lelke

 

 

 

Érted égő fénnyel,

 

 

 

Ne bántsd meg őt soha

 

 

 

Engedetlenseggel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Juhász Magda: Anyu ölében

 

 

 

Jó itt télen, jó itt nyáron,
nincs is jobb hely a világon,
itt ringatózni lehet,
hallgatni szép éneket.
Mikor vidám kedvem támad,
vagy ha rám tör a búbánat,
oh milyen jó itt nekem,
nyugalmat lel a szívem.
Olyan meleg, olyan puha,
jó az öledben anyuka.
Átölellek, hozzád bújok,
a füledbe titkot súgok,
hogy szeretlek Édesanyám,
ölelj, vigyázz, sokáig rám.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Budai Judit: Köszönet az Édesanyának

 

Hogyan tudnám én azt megköszönni,
ami mindent értem tettél?

 

Hogy éltél-haltál értem,
akármerre mentél.
Adtál nékem biztonságot-szeretetet,
bármilyen bánatos is voltál,
kimutatni nem akartad soha,
minden rossztól óvtál.
S`ha tán mégis egyszer rosszalkodtam,
nem bántottál sohasem,
átöleltél-megpusziltál, és szárítottad könnyeim.
Bármerre is vitt az élet, kezem fogtad szorosan,
irányítottál a jó útra, ezt köszönöm hálásan!
Védtél minden bánat elől, a kis tipegőkben,
s`most is érzem védő kezeid, mikor állok-járok nagy cipőkben.
Jöttél-mentél sokat a nagy világban, s`engem hurcoltál a hátadon,
akármilyen stresszben voltál, mindig meghallgattad bánatom.
Annyi mindent kéne nékem nálad megköszönni,
annyi papir nincs a földön, hogy azt lelehessen írni.
Ezért összefoglalnám egy mondatban hogy mi is ám a lényeg,
Szeretett Drága Édesanyám,
KÖSZÖNÖM, HOGY ÉLEK!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Édesanyám

 

 

 

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

 

 

 

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

 

 

 

Csupa virágból van, merő napsugárból..

 

 

 

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

 

 

 

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

 

 

 

Örömében sir az, aki e szót hallja.

 

 

 

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

 

 

 

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

 

 

 

A amikor a szíved már utolsót dobban,

 

 

 

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

 

 

 

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

 

 

 

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

 

 

 

Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,

 

 

 

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

 

 

 

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

 

 

 

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

 

 

 

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,

 

 

 

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

 

 

 

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

 

 

 

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

 

 

 

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

 

 

 

Virágos sírdombon a könnyed megered.

 

 

 

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

 

 

 

Nekem a legdrágább ezen a világon.

 

 

 

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

 

 

 

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kibédi Ervin:Ahogy a napok rövidülnek...

 

Ahogy a napok rövidülnek,
Úgy érzem, mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek,
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

 

 

 

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

 

 

 

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek,
Mondd meg neki, mennyire szereted.

 

 

 

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

 

 

 

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat, csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.

 

 

 

Amit akkor elfelejtettél,
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

 

 

 

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta<span st

Oldal: ANYÁKNAPI VERSEK saját és Más írók versei, amelyek tetszenek nekem is, anyáknapi, szerelmes, apáknak
VERSES OLDALAM - ÉRZÉSEK PAPÍRRA VETVE - szerzői jog fenntartva! Ne írd át - © 2008 - 2024 - bajannaversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat