Körösné Erdősi Anna: Hajléktalanok

Egyre több már a hajléktalan ember,
Rója az utcákat ebben a hidegben.
Lábán lyukas cipő, már biztosan vizes,
Kabátban is oly vékony, hálni jár belé a lélek.

Gyengén, rosszul öltözött emberke,
Hajléktalan, dermedt szegényke.
Néha megáll s a járókelőktől kéreget,
Egy kis pénz kellene neki, venne élelmet.

Úgy elmegyünk mellette,
Szemünket a földre szegezve,
Sőt, lehajtjuk fejünk.
Magunk igazolására meg is említjük,
Miből adjunk, nekünk is nehéz életünk?!

Akinek lenne miből, az sem ad,
Attól fél, neki kevesebb marad!
Zsugori, kit szegénység meg nem hat,
De nem gondolja, így bárki, Ő is járhat!

Hogyan tudna ebből kilábalni, szegény,
Nincs munkája, lakása, miből és hogyan él?
Már rég elfogyott az a kis segély, elköltötte,
Gyógyszert vett és egyszer jóllakott belőle.

S mindennapja így kezdődik, elindul útjára,
Két fagyott kezét újra feléd nyújtja.
Szánd meg őt élelemmel, vagy adj ruhát,
A tudat, hogy segítettél, szívedet járja át.

Egy kérdés fogalmazódik meg újra meg újra,
Hová jutottunk, miért vált ezzé egy ember sorsa.
Lakásának rezsijét fizetni már nem tudta,
Le is út, fel is út, marad az utca?

Segítséget honnan is várhat?
Nyoma sincs egyetlen barátnak.
Ez az életforma megbetegítette,
Sokba került ez, az önbecsülésébe!

Hogyan váljon újra Emberré,
A társadalom segítőjévé?

Vegyük pártfogásba,
Tekintsük őt is Embernek!
Adjunk erőt, biztatást és hitet,
Van még innen kiútja
Mert az ital ezt meg nem oldhatja.

Egy ember, ki nem ezt az életet választotta,
Az Élet választotta Őt, neki ez a sorsa,
Mi Segíthetjük, ki velük együtt élünk a mába’ -
Ne hagyjuk sorsára, s szemében ott az örök hála!

 

 

 

Szülőfalum - Bácsbokod

 

Bácsbokodon, e kis faluban születtem meg,

Itt nőttem fel s számomra azóta is kedves.

A gyönyörű gesztenyefák sora ma is díszeleg

A régi játszótér helyére Sportcsarnokot emeltek.

 

Az iskola  kertünk végében a régi helyén áll,

Külsőleg s belsőleg szépen felújitották.

Udvarát betölti a  gyermekek zsivaja

Itt tanul a falunak apraja és  nagyja.

 

Idejártam iskolába, e napok oly fontosak voltak

Hogy amit tudni kell, mindent megtanuljak- 

és majd a nagy betűs Életben boldogulni tudjak.

 

Legszebbek talán ezek az évek voltak!

 

S bár azóta sok - sok idő telt el,

ha hazamegyek, mindig igaz szívvel, szeretettel.

Ez a kötődés falumhoz, annak a jele,

Mindig megérint az itt 

Élő emberek szeretete.

 

Körösné Erdősi Anna

(bajanna) verse

2023. augusztus 12.

 

 

 

 

Oldal: Embertársainknak, barátoknak
VERSES OLDALAM - ÉRZÉSEK PAPÍRRA VETVE - szerzői jog fenntartva! Ne írd át - © 2008 - 2024 - bajannaversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat