Nagyszülőkre emlékezve
Emlékszem, mindig hozzátok mentem haza
Pedig mihozzánk közelebb volt az iskola.
De mégis, az a szeretet, melyet kaptam nálatok
Életem öröméhez szorosan hozzátartozott.
Emlékszem, festett volt a padló, mely tisztán ragyogott
Egymás mellett két ágy, mely mindig beágyazott.
Halkan szólt a rádió, híreket mondott,
Délutáni pihenőre a szobába húzódtatok.
Emlékszem, hétvégén, mikor nálatok aludhattam
Kettőtök közé az ágyba bebújtam,
Ott hallgattuk együtt a Szabó családot,
Hihetetlen szeretet, mely belőletek áradt ott.
Emlékszem, boldog voltam, csak úgy, mert voltatok
Ó ha lehetne, most is odabújnék hozzátok
Ennek már sok éve, de még mindig hiányoztok
Néha előfordul, hogy rólatok álmodok .
Volt két nagyszerű ember, a nagyapám és nagyanyám
Az ő szerelmükből lett az én édesanyám.
Sokban hasonlít rájuk, bőven van türelemmel
Most náluk élem át, mit régen nagyszüleimmel.
Figyelünk egymásra, jókat beszélgetünk
Minden percnek örülünk, mit egymással tölthetünk.
Ha szeretet van, az életet is könnyebb viselni
Szeretnék még velük együtt sokáig így élni.
Baja, 2006. január 23. Körösné Erdősi Anna