Nézem a képed,
remegek és félek.
Hogy is tudok élni
ezután Nélküled.
A mindennapos beszélgetések,
a személyes élmények,
vidám nézésed,
példaértékű életed,
mind leperegnek előttem.
Erősnek mutattad magad,
akkor is , ha lábad dagadt,
Mikor a köhögés kínozott,
„Kislányom ez már így marad”.
Tehetetlenséget éreztem,
hogy nem segíthettem.
Lehoztam volna a csillagot,
Csak segítsek rajtad valahogy.
Volt néha jobb, de utóbb már rossz,
Panaszkodtad fáradtságod.
s bár megpróbáltál sok féle módot,
Ez a makacs hurut csak nem oldódott.
Küszködtél vele, míg szíved bírta,
Nehéz légzésed tested kínozta.
Könyörgő szemeid arra kértek,
Legyek erős, ne is nézzelek.
Utolsó látogatáskor megöleltelek,
Elmondtam néked, mindenki szeret,
Légy erős, csak erre kértelek,
Gyönyörű arcod mosolyt erőltetett.
Sajnos a reggelek már nélküled kezdődnek.
Szívemben feltörnek fájó emlékek.
Drága Édesanyám ! SOHA NEM FELEDLEK,
örökkön ÖRÖKKÉ SZERETLEK !
Baja, 2017-05-03